1

Hideg volt. Az egész testemet átjárta a borzongás és a félelem. Halk recsegést hallottam, kinyitottam a szemem és csak árnyakat láttam. Talán fák árnyai lehettek. Megpróbáltam felállni, de amint megmozdultam a fejem sajogni kezdett és visszaestem. A recsegés egyre közelebbről hallatszott, míg nem egy emberalakot láttam meg, ahogy ott áll felettem. Nem mertem megszólalni. Egy darabig állt és figyelt, majd megszólalt:
-Had segítek!-majd a kezét nyújtotta felém. Elhúzódzkodtam, nem mertem megfogni a kezét.
-Na! Ne félj! Nem harapok.-szólt hozzám ismét nevetgélve.
Valamiért, magam sem tudom miért, de odanyújtottam neki a kezem és hagytam, hogy segítsen felállni. Épp hogy felkászálódtam és rá akartam nézni már nem volt ott. Még jobban féltem, mint eddig. Elindultam előre, habár nem tudtam hol vagyok és merre tartok. Botladoztam majd egy ág megkarcolta a karom. Éreztem, ahogy a vér végigfolyik rajtam, egész a tenyeremig. Hirtelen megint ott termett előttem az a valaki.
-Megsérültél.-mondta.
-I..igen meg.-válaszoltam dadogva. Valahonnan tudta, de vajon honnan?
Megragadta a kezem, erősen szorította. A szeme hirtelen fényleni kezdett pirosan. Megpróbáltam kirántani a kezem a keze közül, de annyira erősen fogta, hogy nem ment.
-Engedj el!-szóltam rá.
-Nem.
-Engedj el, kérlek!-kérleltem.
Kicsordult a könnyem, mire kicsit elgyengült a keze.
-Te félsz?-kérdezte.
Nem feleltem, csak próbáltam szabadulni. Elengedett, mire futni akartam, de amint megfordultam megint ott állt velem szemben. Sikítottam egy akkorát, amekkora a torkomon csak kifért.
-Shh!-csitítgatott.-Még a végén meghallanak.
-Kik? Kik hallanak meg?-kíváncsiskodtam.
-Jobb ha nem tudod.-felelte suttogva.
Egy darabig álltunk egymással szembe, nekem a torkomban dobogott a szívem az ő lélegzetét viszont nem hallottam. Aztán minden elsötétült.

Kinyitottam a szemem és az ágyamban feküdtem. Nem értettem, hogy hogy kerültem oda. Kikászálódtam az ágyamból, majd a karomra pillantottam. Rajta volt a karcolás, amit a faág okozott. Lerohantam a konyhába, anyám épp reggelit készített.
-Mi az Car, olyan rémülnek tűnsz.-mondta.
-Hol voltam az éjjel?-kérdeztem.
-Az ágyadban.-felelte nevetve.
-Az nem lehet. Egy erdőben voltam valakivel. Pontosan emlékszem, hogy ott voltam.
-Biztosan csak álmodtál. Gyere, reggelizz meg és menj suliba.

A suliban egész nap az erdőben történtek jártak a fejemben. Tudtam, hogy nem álom volt. Olyan valóságosnak tűnt, még a karcolás is meg van. Lehetetlen, hogy csak álmodtam. Ki kell derítenem, hogy mi volt az éjjel és hogy ki volt az a férfi.