5

Mikor hazaértem a suliból anyám megint nem volt otthon, gondoltam felhívom, hogy hol késik ennyit.
-Szia anyu!-szóltam bele a telefonba, mikor felvette.
-Szia Car! Mi újság?-szólt vissza.
-Mikor jössz haza?-kérdeztem.
-Még egy darabig itt kell lennem a rendőrségen aztán Josh-sal elmegyünk vacsorázni. Tizenegyre otthon leszek.
-Oké.-feleltem, majd letettem.
Hogy mi? Anyám randizik Josh-sal? Nekem nagyon nem volt szimpatikus, nem akartam, hogy anyám elmenjen egy ilyen fazonnal...
Egész délután otthon ültem, megírtam a házit, olvastam, kaját csináltam, ettem, lefürödtem majd fél tízkor lefeküdtem. Nagyon vártam, hogy elaludjak és folytassam a Klausos álmomat. 
Jó fél óra forgolódás után tudtam csak elaludni.

Jéghideg volt. Kinyitottam a szemem, de semmit nem láttam. Hideg padlón feküdtem, majd mikor feltápászkodtam a hátamat fal ütötte meg. 
-Hahó!-szóltam, hátha válaszol valaki.
Elindultam egyenest de valamibe belerúgtam.
-Auu-vinnyogtam fel-A francba.
Elindultam tovább míg neki nem mentem valaminek. Vagy valakinek.
-Milyen kár, hogy nem látsz a sötétben, nem igaz?-szólt hozzám. Klaus hangja volt, csak is ő lehetett.
-Klaus, te vagy az?-kérdeztem.
-Ki más lenne?
Felkapcsolta a villanyt. A romos épületben voltunk, ami tele volt festményekkel. 
Ott álltam Klaussal szemben. Mélyen néztem a szemét, ő pedig az enyémet. Nem tudtam megszólalni, olyan volt, mintha ő irányítana. Pár hosszas perc után jött ki csak hang a torkomon.
-Klaus.-nyögtem ki.
-Mondd!-válaszolt halkan, mintha próbálni megbabonázni.
-Mi történt tegnap éjjel veled?
-Átváltoztam.
-Mivé?-kérdeztem meglepődve.
-Vámpírrá.
Gombóc nőtt e válasz hallatán a torkomban. Vámpír? Még is hogy változna át valaki vámpírrá?
-Nem akartalak megijeszteni, ne haragudj.-szólt halkan.
-Semmi gond.-mondtam mosolyogva. A gombóc a szavait hallva eltűnt a torkomból és az egész testem átjárta a nyugalom.
-Nincs kedved sétálni?-kérdezte nagy mosollyal az arcán és nyújtotta a kezét, hogy karoljak bele.
Belekaroltam és elindultunk ki az épületből.
A város főutcáján sétáltunk végig,  egy lélek sem volt kint rajtunk kívül.
-Hogy kerültem elsőm este az erdőbe?-kérdeztem Klaustól.
-Nem voltál az erőben.
-De ott voltam. Te is ott voltál.-válaszoltam értetlenkedve.
-Csak álmodtad. Ezt is csak álmodod.
-De hát itt sétálok kint veled. Biztosan nem álmodom.
Nevetett.
-Bebizonyítsam, hogy csak álmodsz?
Megálltam és ránéztem.
-Bizonyítsd!
Egyik pillanatban hatalmas gyorsasággal felkapott a másik pillanatban pedig már a szobámban álltunk. Óvatosan letett.
-Fordulj meg.-mondta.
Megfordultam majd a meglepődöttségtől berogytak a lábaim, ő pedig elkapott.Ott álltam az ágyammal szemben és néztem, ahogy fekszem és alszom.
-Mi a..?-nem jutottam szóhoz.
-Látod? Csak álmodsz.
-De hogy...?
-Úgy Caroline, hogy én akarom.
Felé fordultam.
-Mit?
-Hogy találkozzunk. Hogy megismerj.
-De miért álmomban?-faggattam semmit nem értve.
-Mert így biztonságos.
-Biztonságos?-kérdeztem vissza. Már tényleg semmit nem értettem.
-Menned kell.-szólt Klaus.
Rápillantottam az órára, fél hat volt.
-Ne! Még nem akarok!-ellenkeztem.
-Viszlát Caroline.-mondta majd megcsókolta a homlokom. 
Hirtelen megint minden sötét lett.

Felriadtam. Fél hat volt, én ültem az ágyamban és semmit sem értettem.
-Klaus.-jött ki a számon. Úgy éreztem most először, hogy hiányzik. Kimásztam az ágyamból és lementem a konyhába. Anyám már fent volt, épp készülődött el, mikor leértem.
-Jó reggelt Caroline!-köszönt.
-Jó reggelt anyu!-köszöntem vissza-Milyen volt a vacsi tegnap Josh-sal?
-Jó. Egész jó.-mondta zavartan.
-Bocs, hogy nem vártalak meg, de nagyon fáradt voltam.
-Semmi gond.-felelte mosolyogva.
Elővettem egy szendvicset a hűtőből, megmelegítettem, majd leültem enni. Anyám is fogott egyet, majd leült velem szembe.
-Mi az Car? Csillog a szemed. Csak nem fiú van a dologban?-faggatott.
Hirtelen szóhoz sem jutottam.
-Nem tudom.-feleltem.
-Nem tudod?-kérdezett vissza.
-Nem.-feleltem.
Miután megettem a szendvicsem felmentem a szobámba, felöltöztem, összeszedtem a cuccaimat majd elindultam gyalog a suliba. Jó idő volt, sütött a nap, mintha az idő is velem örülne. Már majdnem beértem a suliba, mikor megint megpillantottam a park szélén azt az ismerős alakot. Elindultam felé amilyen gyorsan csak tudtam, de mire odaértem, már nem volt ott.
-Ezt nem hiszem el.-idegeskedtem.

Első órán az osztályfőnök bemutatta az új osztálytársunkat. Olyan ismerős volt, csak nem tudtam honnan. Az osztályfőnök mellém ültette, majd mikor felé fordultam felismertem.
Egy darabig csak habogtam, majd megszólaltam.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle.
-Persze.-mondta zavart mosollyal-Mi bajom lenne?
-Hát Klaus múltkor majdnem megölt. Nem emlékszel?
-Te miről beszélsz?-kérdezte.
-Mindegy.-válaszoltam.
Pedig ő volt az. Ő volt az a fickó, akinek Klaus a nyakába harapott. Hogy nem emlékszik?
A koránál idősebbnek látszott, de ahogy figyeltem a nyakát nem volt rajta a harapásnyom.
Végképp semmit nem értettem. Elhatároztam, hogy nem fogok várni a következő álomig. Első óra után megszöktem a suliból és a templom mögötti épületbe siettem.
Mikor odaértem és próbáltam benyitni az ajtó zárva volt, így az egyik kitört ablakhoz mentem és bemásztam. 
Minden a helyén volt, a festmények, a bútorok, minden. 
-Hahó! Van itt valaki?-kiabáltam, hátha valaki felel.
Megpillantottam az egyik boltív mögött egy lépcsőt. Szép lassan felsétáltam. Az öreg fa ropogott a lábam alatt. Fent egy folyosó volt ahonnan rengeteg ajtó nyílt.
-Hahó!-szóltam ismét, de megint nem jött válasz. Megpróbáltam bemenni minden ajtót, de zárva volt az összes.
Lementem, majd leültem az egyik fotelba, gondoltam megvárom, de amint leültem megcsörrent a telefonom.
Anyám hívott. Először kinyomtam, de megint hívott.
-Mi az?-szóltam bele a telefonba mérgesen.
-Car, miért nem vagy az iskolában? Most hívott az osztályfőnök, hogy elszöktél.
-Volt egy kis dolgom.-válaszoltam.
-Jó. Ha már úgy sem vagy suliba, átjöhetnél a Grillbe, Josh-sal ebédelek, örülnék ha itt lennél.
-Muszáj?-kérdeztem.
-Igen, muszáj!-utasított rám.
-Oké. Negyed óra és ott vagyok.-mondtam, majd letettem.
Mikor kimásztam az ablakon, biztos voltam benne, hogy ha visszajövök este, Klaus itt lesz. 
Elhatároztam, hogy minden áron akarok vele találkozni újra élőben. Az az egyszeri séta, mikor hazakísért nem elég, sem az, hogy csak álmomban látom. Találkoznom kell vele újra élőben!